Ferrari 458

"

A Ferrari 458 csupán négyéves gyártási időszakának köszönhette sikereit és teret engedett utódjának, a Ferrari 488 modelljének, a jelenlegi újoncnak Maranellóból, Olaszországból. A modell 2015 márciusában ünnepelte premierjét a Genfi Autószalonon, és már egy hónappal később bevezették kupé verzióját, a 488 GTB (Gran Turismo Berlinetta) modelljét a német piacra, a kabrió változat 488 Spider pedig 2015 őszén került bemutatásra az IAA keretein belül. Elődjéhez hasonlóan a motort középre építették, de nem volt többé szívómotor, mellyel a 488 modelljénél a vállalat visszatért az F40 gyökereihez.

Az egykori bestseller Ferrari F40 a maga idejében, 1987 és 1992 között az utolsó turbómotoros Ferrari modellként épült. Történt azonban egy fordulat, ugyanis a jelenlegi Ferrari California T modelljével az olasz gyártó eltért az utolsó letisztult meghajtás koncepciójától, és először szerelt fel sportkocsit turbómotorral. A Ferrari 488 másodikként kapott turbómotort, illetve első nyolchengeres megnevezéssel a tizenkét hengeres modellek közt: itt a számok a zajszintet, illetve a hengerűrtartalmat jelölik az egyes hengerek esetében köbcentiméterben. A GTB rövidítés a Ferrari 308 GTB modellre hivatkozik 1975-ből, melyet először illettek Gran Turismo Berlinetta elnevezéssel, a kabrió változatát pedig akkoriban GTS megjelöléssel illették.

A Ferrari 488 motorja

Ha a 488-at megszorozzuk a 8 hengerrel, megkapjuk a Ferrari motorjának kapacitását, ami 3904 ccm a biturbó középmotor esetében, mely egy térbeli alumínium vázban helyezkedik el. A henger 90 fokos hosszanti V elrendezésben helyezkedik el, melynek teljesítménye 492 kW (670 LE), fordulatszáma pedig 8000, de az egyes tesztelések során lényegesen kevesebb ""csikorgást"" hallani, mint az elődök szívómotorjánál. Ehhez hozzájárul a 488 hengerűrtartalma, mely 126 kW (172 LE) literenként, illetve nagyjából 1500 kg-ot nyom, mely 2,12 kg/lóerőnek felel meg. A turbófeltöltő maga a normális működésért felel, ám a két Twin-Scroll töltő a japán IHI konszerntől eltér más töltőktől, főként a turbinaházak kialakításában, így ezek alternatívát nyújtanak a normál BiTurbo koncepció két párhuzamosan elrendezett kipufogócsövével szemben. Másik jellemzője, hogy a 488 szinte bármilyen turbóhoz alkalmazható: a Ferrari motor fejlesztője, Vittorio Dini külön figyelmet fordított a motor fejlesztésére, hogy az gyors reakcióra legyen képes. Az eredmény 60%-kal gyorsabb töltőreakció, mivel ezek mostmár titán pengével és golyócsapágyas tengellyel voltak ellátva. Annak érdekében, hogy az egész ne forrósodjon túl, a Ferrari 488 egy intercoolert is kapott. A befecskendezés közvetlenül hengerenként zajlik négy szeleppel, DOHC kialakítással - azaz a szelepek vezérlését két vezérműtengely irányítja. Összességében az összesített nyomaték 760 Nm, a fordulatszám pedig körülbelül 3000. A gyorsulás megadott, mégpedig 3,0 másodperc 0-ról 100 km/h-ra, a 200 km/h jel eléréséhez a sportkocsinak körülbelül 8,3 másodpercre van szüksége (a kabrió Spyder modellnek 0,4 másodperccel többre van szüksége), a végsebesség pedig 330 km/h - a McLaren 650 S modell is valahol ennyinél tart. Fogyasztása 11,4 liter 100 kilométeren, itt meg kell említeni, hogy Vittorio Dini szerint ha ezt valamivel 10 alá hozzuk, ""akkor az már nem Ferrari"".

A Ferrari 488 technológiája

A motorteljesítmény egy klasszikus, kettős tengelykapcsolós hétfokozatú sebességváltóval működik, melynek hét fogaskereke a hátsó kerekekre nehezedik. A közutakra a Ferrari néhány új műszaki korszerűsítést vezetett be: ilyen az úgynevezett ""oldalirányú csúszás szög Control 2 rendszer"", röviden SSC2, mely többek közt értékeli a kiválasztott vezetési és csúszási szöget illetve a pedál helyzetét, majd ezek alapján képes felmérni a vezető kanyar végi túlkormányzási sebességét, és lehetővé teszi a kerekek kipörgését, az aktivált ESP ellenére. Ezt a versenytechnológiát kiegészítik az elektronikus differenciálmű és a változó lengéscsillapítók annak érdekében, hogy az említett csúszásszög vezérlése automatikus legyen. Ezzel ellentétben a Ferrari 458 modelljénél javításra kerültek a 488 aerodinamikai tulajdonságai - ezzel a Ferrari optimalizálttá vált a szélcsatornában: a következőkben a hátsó rész szárnyai aktívak, nagyobb mennyiségű hűtőlevegő áramlik a motorháztető alá és az alahajtásvédő alá, illetve az örvénykeltők az alváz alá áramlanak. Az utóbbi örvénykeltő és a mesterségesen alkalmazott felületi szabálytalanságok segítik a levegő áramlását az autó alatt, és hogy elkerüljék az áramlást, ezeket az elemeket egyébként - főleg a kis szárnyfelület végett - a kisrepülőgépek is használják. Tényleg mindenre gondoltak - még az ajtók kilincsei is aerodinamikailag vezető szerepet töltenek be, illetve az autó hátulján is van még egy további ""rejtett"" spoiler, mely optimalizálja a levegő áramlását a szélcsatornában. Összességében a Ferrari 488 szorítónyomása 50%-os növekedést eredményezett - 200 km/h sebességnél legfeljebb 205 kg leszorító erő érvényesül a hátsó tengelyeken. A tömeg eloszlik a maradék 58,5 %-ban a hátsó részen és ennek következtében 41,5 %-kban az első részen, ahol a tengelytáv 2650 milliméter.

A Ferrari 488 felszereltsége

Az olasz gyártó különösen büszke az összecsukható keménytetős 488 Spider modellre, mely saját szabadalom. Egy gomb megnyomásával 14 másodpercen belül eltűnik a tető az ülések mögött. A külső méretek egyébként azonosak, a GTB mindössze 2 milliméterrel alacsonyabb, mint a kabrió testvére. Ahogyan az elődje, 20 colos könnyűfém kerekeket kapott, melyeken elöl 245/35s és hátul 305/30-as gumik ülnek. Mindent összevetve, a 488 induló ára a piacon 204 211 €.

"