Fiat Cinquecento

A legtöbbek által ismert „kispolszki”, a Fiat 126 utódja az igazi olcsó városi kisautó megtestesítője. Fogyasztása rendkívül alacsony, fenntartása szintén jelentéktelen összeget emészt fel, és aprócska méretének köszönhetően befér oda is, ahová a nagyobbak már biztosan nem tudnak beparkolni. Tökéletes városi szaladgálós négykerekű, de egy-egy vidéki túrát is nyugodt szívvel be lehet vállalni vele. Fenntartható, szerethető, olcsó gépjármű, nem véletlenül népszerű a használtpiacon.

A Cinquecento (Fiat 170) gyártását 1991-ben kezdték meg Tychy városában, Lengyelországban – ugyanott, ahol ekkor még ezzel párhuzamosan folyt az előd gyártása is – majd végül itt is fejezték be 1998-ban. Háromféle motorral készült, egy fajta karosszériában. A kis, háromajtós hatchback formáját az elődtől örökölte, az első és hátsó független felfüggesztést pedig a gyártó másik modelljétől, a Tipótól. A motor elöl helyezkedik el, és ennek megfelelően az első tengelyt hajtja meg. A külső elemek galvanizáltak, minimalizálva a korrózió veszélyét. Mindezek mellett a legnehezebb változat össztömege sem haladja meg a 727 kilogrammot, így nemcsak kicsinek tűnik, de a mérlegen sem mutat sokat.

A hátsókerék-meghajtású 126-tal szemben ebben a típusban az első tengely kapta a nagyobb szerepet. Eleinte két fajta motorral, egy kisebb, 704 cm3-es és egy picit nagyobb, 903 cm3-es motorral volt kapható. Később gyártották a nevében is stílusjegyeit tükröző Sporting változatot, és az elektromos meghajtással rendelkező Elettrát is.

A kisebbik erőforrást eredetileg a lengyel piacra szánták. A kéthengeres, 704 cm3-es motor 31 lóerő leadására képes, katalizátoros verzió esetén 30 lóerőre. Ezt a Fiat 126p BIS gyártásból emelték át, mivel ennek a típusnak a gyártása befejeződött a Cinquecento megjelenésekor. A 903 cm3-es változat már négy hengerrel és 93 lóerővel rendelkezett. A legtöbb piacon ezzel a motorral árulták az autót, azonban 1993-ban jogi behatárolási okokból a lökettérfogatát 899 cm3-re csökkentették. 1994-ben bemutatták a Sportingot, ami a Puntóban is elérhető 1,1-es 54 lóerős motort kapta meg, és ezzel az addigi legerősebb Cinquecentóként vonult meg a kínálatba. Az erősebb szív mellett sportosabb megjelenést is kapott: a színre fújt lökhárítók mellett a 13"-os felnik is ezt bizonyítják, a belső térben pedig további apróságok teszik morcosabbá a kisautót. 1992 és 1996 között gyártottak egy elektromos verziót is, ami rendkívül borsos ára ellenére meglepően kelendőnek mutatkozott több országban is. A többi Fiat modelltől eltérően a Cinquecento Abarth változatán csak külső módosításokat végeztek: lökhárítóba épített ködlámpa, légterelők, 5 küllős alumínium felni - azonban a motorikus teljesítmény érintetlen maradt. Más Abarth modellekkel szemben itt külön-külön voltak rendelhetőek hozzá ezek a kiegészítők, nem pedig komplett csomagként. A kilencvenes évek során több tanulmányautó is készült az alapmodell mintájára, azonban ezek csak koncepciók maradtak.

A karosszéria formavilága nagyban visszatükrözi a 126 vonalait, kompakt, szögletes, letisztult külső jellemzi. A kis karosszéria rendkívül hasznos a városi közlekedés során, a legszűkebb helyekre is le lehet vele parkolni. Másfél méteres szélességével és alig több mint 3 méteres hosszával könnyedén otthon érezhetjük benne magunkat a kis belvárosi utcákban. Nagyszerűen belátható, ami tovább könnyíti a centizgetést a többi autó között. Ajtókból ugyan csak 3 van rajta, de azok épp elég nagyok ahhoz, hogy ne jelentsen gondot a ki- és beszállás, legyen szó akár az első, akár a hátsó ülésekről. A külcsínhez hasonlóan a belsőnél is a praktikusságra, egyszerűségre törekedtek a tervezők. Kényelmi extrákból kevesebbet, nagy tároló rekeszekből azonban annál többet tettek bele. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy nem csak városi használatra lett kitalálva. Bátran útra kelhetünk vele vidéki utakra is. Mérete ellenére az első két ülés viszonylag nagy teret kapott, így a magasabb termetűek is kényelmesen elférhetnek benne.

Számos előnye közül mégis az egyik legnagyobb az ára lehet az autóvásárlók szemében. A használtpiacon rendkívül széles a választék, az árak pedig arányosak a méretével. Az egyik legolcsóbb, legésszerűbb választás a kis városi autók között. És ha már megvettük, akkor sem fogjuk rákölteni a gatyánkat, hiszen fogyasztása alacsony, szervízigénye minimális, az alkatrészek pedig szintén nem kerülnek sokba.

Akinek fontos, hogy meg tudjon fordulni a legkisebb zsákutcában is, számít, hogy elférjen bármilyen kicsi parkolóhelyen, és lényeges, hogy ne legyen milliós tétel az autóvásárlás, az biztosan bele fog szeretni a Cinquecentóba. Egyaránt ragyogóan megállja a helyét hétköznap a belvárosban, mint hétvégén a kiránduláson. Hasonlóan ésszerű választás lehetne egy Renault Twingo, egy Opel Corsa vagy akár egy Suzuki Swift is, azonban méreteinek, elnyűhetetlenségének és verhetetlen használtpiaci árának köszönhetően a Cinquecentóval szinte lehetetlen melléfogni.