Ford Escort

"

A Ford történetéről

Henry Ford akkor kezdett el járművek készítésével kísérletezni, amikor még az Edison vállalat főmérnökeként dolgozott. 1899-ben azonban kilépett addigi munkahelyéről és megalapította a Detroit Automobile Companyt. Az újonnan szervezett cég sajnos nem futott be hosszú karriert, de Ford a következő évben versenyzőként is megmutatta a korabeli Egyesült Államoknak tudását, és 1903-ban bejegyeztette a Ford Motor Companyt, melyet már korábbi tapasztalatai alapján kezdett el irányítani. Az ekkor még csak a részvények 25,5 százalékával rendelkező férfi egyszerre volt az új cég főmérnöke és elnökhelyettese is, ezzel nehéz, viszont gyümölcsöző munkát vállalva. A tehetséges vezető irányítása alatt a vállalat fennállásának első tizenöt hónapjában még csupán 1700 autó hagyta el a gyárat, nagyrészt abból kifolyólag, hogy a kevés dolgozó kézzel szerelte össze az alkatrészeket. Mindez 1913-tól gyökeresen megváltozott, mert az 1908-ban megjelent világhírű T-modellt már mozgó gyártósoron készítették, ami miatt hamarosan a kocsi a világ számos szegletébe eljuthatott. A 30-as években a cég Európában is üzemeltetett gyárat, viszont a második világháború kezdetekor a Ford kapacitását is a hadászat szolgálatába állították. Az 1945-ben kötött béke után újra növekvő érdeklődés övezte a Ford járműveit, például 1962-ben kezdte meg hátsókerék-meghajtású autójának gyártását, mely a Cortina nevet kapta. A vállalat legendás versenyautójával, a GT40-el sokszor és eredményesen szerepelt a hatvanas évek Le-Mans versenyein, majd a 1976-ban debütált első fronthajtású autójuk is, mely a Fiesta nevet kapta. A cég ezek után az évszázad fennmaradó részében is sikeresen folytatta tevékenységét, több népszerű modellt is bemutatva az évek során.

A Ford Escort a népszerűség útjain

Az Escort több évtizeden keresztül volt a Ford népszerű alsó-középkategóriás, valamivel közismertebb elnevezéssel élve kompakt autója. Első generációja 1968-ban debütált Európában és már ekkor is kapható volt két- vagy négyajtós, illetve kombi kivitelben. A ’70-es évek közepén megjelent második generáció után 1980-ban érkezett a harmadik széria, mely szakított a hagyományokkal és ötajtós kivitelben, fronthajtással készült. A modell növekvő sikereinek bizonyítványa az 1981-ben elnyert Év autója cím, valamint a tény, hogy készült belőle kabrió és kombi változat is. A széles motorválasztékban a benzines erőforrások között találhatunk belépő szinten 1,1 literes és 51 lóerős blokkot, azonban ennél számos erősebb benzinmotorral is kapható volt az Escort. A korszakban kedvelték az 1,6-os 54 lóerős benzint is tartóssága és kedvező fogyasztása miatt. Az autó jó rugózásának és kényelmes üléseinek hála élvezetes vezetést biztosított, valamint az 1984-es modellfrissítés után osztva dönthetővé váltak a hátsó ülések, ezzel növelve a csomagtartó méretét. A negyedik nemzedék 1986-ban jelenet meg, legfontosabb újításai pedig a modernizált külsőn felül a megnövelt biztonság és a fejlesztett felfüggesztés voltak, valamint a Ford a motorok technológiai megoldásait is fejlesztette, 1987-től például minden blokk katalizátorral érkezett. Az ötödik generáció 1990-től 1995-ig tartó gyártása alatt megjelentek a motorkínálatban új, 1,6-os és 1,8-as Zetec motorok, melyek az elődöknél gazdaságosabb fenntartással és hasonló strapabírósággal kecsegtettek. Az autó népszerűségéhez annak használtpiaci sikerei is hozzájárultak, mivel az Escortok a jó összeszerelésnek és motoroknak köszönhetően lassan és jól öregedtek, öregbítve az új generációk hírnevét is.

A Ford Escort utolsó nemzedéke és vetélytársai

Az utolsó széria 1995-ben látott napvilágot, lekerekített, korszerűsített formavilággal és átdolgozott belső térrel. Mindazonáltal a kompaktok meglehetősen sokszínű piacán számos ellenfele is akadt a Ford modelljének, ezek közül jelenthet például jó alternatívát az európai piacról az Opel Astra modellje, Ázsiából pedig a Honda Civic kínált vonzó lehetőséget. Némileg magasabb árkategóriában a Volkswagen Golf modellje volt még az Escort erős versenytársa, valamint a Skoda Felicia is a versenytársak táborát erősítette. Az Ford Escort azonban jól helytállt az erős konkurencia ellenére is, hiszen mind városi használatra, mind hosszabb távolságok megtételére alkalmas volt, illetve jelentős előnye volt még megbízható motorkínálata, melyben a legutolsó modell esetében 1,3-2,0 literes benzines és 1,8-as dízeles erőforrások szerepeltek, melyek teljesítménye a 60-tól 150 lóerős skálán mozgott. A sokféle motornak és kivitelnek köszönhetően a Ford Escort széles rétegeknek kínált alternatívát, kombi változatai a családosok körében váltak népszerűvé, a kisteherautó kialakítású pedig a kisvállalkozók között volt sikeres. Az autó használtan is számottevő renoméra tett szert, ezt részben a számos elérhető extrának köszönhette, melyek között megtalálható volt az elektromos ablakemelés és -üléspozíció állítás, valamint az első ablakok fűthetősége és a távirányítós központi zár. Az Escort gyártását 1998-ban leállították, azonban még 4 évig kapható marad Classic és Turnier változatokban, ez a több mint 30 éves pályafutás pedig tükröződni látszik a modell használtpiaci hírnevében is, ahol a kocsi máig szerez rajongókat az amerikai gyártónak.

"