Honda NSX

Honda történelemóra

A Honda talán autó- és motorgyártásáról híresült el leginkább, azonban azt kevesen tudják, hogy a japán cég robotokat és csónakmotorokat is készít. A patinás múlttal rendelkező cég ennek ellenére járművet először csak 1948-ban készített, amikor Soichiro Honda és Takeo Fujisawa megalapították a Honda Motor Company-t és értékesíteni kezdték a 98 köbcentiméteres Dream elnevezésű motorkerékpárt. A kétkerekű rövid idő alatt jelentős népszerűségre tett szert, a cég pedig ezt követően jó minőségű és elérhető árú motorjainak köszönhetően hamarosan a motorkerékpár-gyártók élvonalában találta magát. A Honda már több mint 15 éve működött sikeresen, amikor vállalat vezetői elszánták magukat a következő nagy lépésre és betörtek az autógyártásba is. A kezdeti stratégiaként választott, utcai használatra tervezett, környezetkímélő járművek gyártása kifizetődőnek bizonyult, mert a számítások beváltak, és 1978-ban már több mint 5 millió Civic rótta az utakat. 1989-ben fejlesztette ki a gyártó a mára a cég védjegyévé vált VTEC típusú erőforrást, melynek figyelemre méltó újítása a változó szelepvezérlés és a gazdaságosság volt. A japán Ferrariként is emlegetett kultikus Honda NSX-et először a Chicagói Autószalonon, 1989-ben mutatta meg a nagyérdeműnek a márka. A 15 év alatt mindössze 18 ezer példányban legyártott modell elsőre hatalmas sikert aratott, egy-egy jó állapotú darabért manapság is tolonganak a használtautó-piacokon.

Egy legenda indulása

Az Ayrton Senna (maga a híres pilóta is három NSX tulajdonosa volt) nevével és arcával reklámozott, valamint tesztelt NSX egy viszonylag hosszú tervezési folyamat eredménye. A Honda ugyanis 1984-ben terveztetett a Pininfarina dizájnereivel egy koncepcióautót. A Honda Pininfarina eXperimental névre hallgató, a korszakban jellemző, ék alakú karosszériával ellátott projekt végül lehetőséget kapott, és megkezdődött az NSX tervezési fázisa. A járművet a japánok alapvetően középmotorral és hátsókerék-meghajtással képzelték el, és céljuk sem volt hétköznapinak mondható: az NSX-ben még a patinás olasz és német konkurensek modelljeinél jobb és gyorsabb sportkocsit láttak. Kezdetben az új csúcsmodellbe egy mindössze kétliteres, V6-os blokkot akartak beépíteni, viszont részben a konkurencia fejlett és erősebb megoldásait látva végül egy háromliteres erőforrás megalkotása mellett döntöttek. Bár már nem volt teljesen újdonság, de még igen friss technológiának számított az NSX-be is bekerült Honda fejlesztésű változó szelepvezérléses VTEC rendszer. Az kocsi arculatáért felelős csapat a márka legjobb tervezőiből tevődött össze, a mérnököket pedig a veteránnak számító Shigeru Uehara vezette. A profi munkások tevékenységének köszönhető tehát a stabilitásban nagy szerepet játszott az elnyújtott orr, valamint a vezetőülések viszonylag előretolt pozíciója. Első alumíniumkasztnis autóként úttörőnek számított a japán autógyártásban az NSX, illetve sok, a korszakban csúcstechnológiának számító megoldás került bele, mint például az elektronikusan vezérelt pillangószelep és a gyárilag titánötvözetből készült hajtókarok. Az első széria 274 lóerős motorral jelent meg, és 5,9 másodperc alatt érte el a 100 kilométer per órás tempót, illetve mind a négy kerékre külön ható ABS-szel rendelkezett. A járműre felszereltség terén sem lehetett panasz, hiszen a Hi-Fi rendszertől a különféle bőrbelsőkig számos extra állt a vevők rendelkezésére.

A Honda NSX második szériája és kihívói

1992-ben megjelent a még keményebbre hangolt futóművű NSX-R változat, 1995-ben pedig bemutatták és gyártani kezdték a targatetős kivitelt is. A négysebességes automata váltóval is gyártott autó második szériája 1997-ben jelent meg, azonban sok változást nem hozott a modell történetében, viszont a motorját erősebbre (280 lóerős) és nagyobbra (3,2 literes) cserélték. A második generáció 2002-ben átesett egy ráncfelvarráson, ekkor már jelentősen változtattak az NSX kinézetén is, eltűntek például a klasszikus bukólámpák, s helyükre hagyományosan beépített világítótestek kerültek, ami megosztotta a célközönséget, de az aerodinamikát kétségtelenül javította. Az modellt egészen 2005-ig gyártották, azonban az NSX-ből soha nem vált tömegautó, hiszen több megjelenése óta csupán 18 ezer darabot gyártottak belőle. Ez azonban nem szabott gátat a népszerűségének, valóságos kultusz alakult ki a japán sportkocsi körül és az első két generáció jó állapotú darabjait máig is ereklyeként vadásszák a használtpiacon, sajátjaikat pedig féltve őrzik a tulajdonosok. Ez az exkluzivitás magának a kategóriának is köszönhető, mivel az NSX-nek nem kellett kiugróan sok ellenféllel megküzdenie, noha nem egyedül harcolt a vásárlók kegyeiért. Sokan például valóban a Ferrari-Lamborghini páros alacsonyabb áron kínált alternatívájának tekintették, valamint a korabeli M szériás BMW-knek és RS jelölésű Audiknak is konkurenciát állított. Sikerét mi sem jelzi jobban, minthogy a Honda 2017-ben már az új generációs, elektromotorral is felszerelt NSX piacra dobását tervezi, ami az előrejelzések és rendelkezésre álló információk szerint méltó örökösévé válhat majd a mára több mint negyed évszázados legendának.