Kia Picanto

A Kia történetéről

A Kia Dél-Korea legidősebb autógyártója, melyet 1944-ben alapítottak, ekkoriban viszont a cég profiljában még csak acélcsövek és kerékpárok készítése szerepelt. Nem sokkal később azonban az eredeti nevén Kyungsung Precision Industry névre hallgató vállalkozás belevágott motorbiciklik, teherautók és személygépjárművek gyártásába. 1973-ig kellett várni, hogy az első, kifejezetten autógyártásra tervezett üzemét megnyissa a dél-koreai vállalat. Első modelljük a Mazda Familián alapuló, Brisa elnevezésű kisautó volt, ezt követték később a Fiat 132-re és Peugeot 604-re épülő négykerekűek. Mindeközben létrejött a Kia Nehézipari Vállalat is, ahol katonai- és szállítójárművek összeszerelése zajlott. Az ipari megerősödést szem előtt tartva azonban Cson Duhvan elnök rendelkezései nyomán a cég 1981-ben ideglenesen szüneteltette a személygépkocsik gyártását, és szinte kizárólag teherautókat készített. Ezen az állapoton változtatott az 1986-ban a Forddal kötött partneri szerződés, amelynek következtében újra évi csaknem százezer jármű hagyta el a Kia gyár kapuit. Ezek a Kia Pride és az Avella modellek voltak, melyeket az említett megállapodás értelmében bizonyos piacokon a Ford égisze alatt, Festiva és Aspire néven értékesítettek. Ezt követően a Kiát 1992-ben bejegyezték az Amerikai Egyesült Államokban, stratégiájuk a lassú, de biztos terjeszkedés volt, aminek hála 1995-re már több mint 100 kereskedést üzemeltettek. 1997-ben Ázsiát igen jelentős pénzügyi válság súlytotta, ami a Kia csődjét okozta. A céget így a legtöbbet ajánló vállalat vásárolhatta fel, s ez a cég pedig - a Fordnál is többet ajánlva - a Hyundai Motor Company lett. A rivális dél-koreai gyártó kezeiben a Kia rohamléptékben fejlődött, s már az új korszak szülöttjeként jelent meg például a máig sikeres kisautójuk, a Picanto.

Előre a siker országútján: a Picanto első generációja

A 2003-ban a Frankfurti Autószalonon bemutatott, majd 2004-ben napvilágot látott Kia Picanto első generációja a Hyundai Getz módosított padlólemezére épült, és kizárólag ötajtós, ferdehátú kivitelben volt elérhető. Motorpalettáját eleinte két benzinüzemű erőforrás alkotta, ezek egyike egy 1,0 literes, négyhengeres, 61 lóerős blokk volt, míg a másik, némileg erősebb változat 1,1 literes és 65 lóerős volt. Mindkét verzió többpontos üzemanyag-befecskendezést használt, de Európában a Picanto kapható volt 1,1 literes soros háromhengeres dízelmotorral is, mely turbófeltöltőjének hála 75 lóerővel mozgatta a kis karosszériát. A könnyű és kisméretű kocsi nagy előnye volt, hogy ezekkel a motorokkal igen kedvező fogyasztási adatokat produkált, ezért többek között ennek köszönhetően még napjainkban is elég gyakran keresett modellje a használtautó-kereskedéseknek a Picanto. A jármű benzinmotoros kiadásához extraként automata váltót is rendelhettek a vásárlók, illetve néhány országban lehetőség volt a Hyundai i10-ből származó 1,2 literes motor választására is. A Kia kisautója 2007-ben átesett egy modellfrissítésen, ami modernizált megjelenésű első- és hátsó lámpákat hozott, valamint egyaránt megújultak a lökhárítók, illetve a szervokormány innentől fogva az idősebb hidraulikus megoldás helyett elektromosan működött. 2010-ben újabb „facelift” (a modellfrissítés magyarul is gyakran használt angol kifejezése) következett, ennek legjelentősebb újítása az azóta a Kia védjegyévé vált „tigrisorr” hűtőrács bevezetése volt. Ez az utolsó vérfrissítés már a generációváltást készítette elő, ugyanis a sikerre való tekintettel a márka 2011-ben bemutatta, és még ugyanebben az esztendőben gyártani és értékesíteni kezdte a Picanto második, napjainkig legújabb nemzedékét.

A Kia második szériája az ellenfelek sűrűjében

A Genfi Autószalonon leleplezett második generációs Kia Picanto sokkal korszerűbb, kissé futurisztikus arculatot kapott, továbbá méreteit tekintve is nőtt egy kicsit. Emellett a kisautó a hagyományos és megszokott ötajtós kivitel mellett már háromajtósként is hódítani kezdett, valamint a motorpaletta is átalakult. Ez azt jelenti, hogy a Picanto kizárólag a Kia legújabb motorjait használja, köztük az európai piacra készülő 1,0 literes 66 lóerős és 1,2 literes 85 lóerős benzines blokkokkal, illetve a ritkább benzin/gáz üzemű és a brazil piacra szánt, benzint és etanolt egyaránt elfogadó 1,0 literes erőforrásokkal. 2014-től a Picantóban digitális sebességmérő található, valamint már érintőképernyős multimédia-rendszer, hét légzsák és a kanyarodási fékszabályozó-rendszer is az extrák részét képezi. Egy évvel később, a küllemet ért minimális változtatások mellett megjelent az 1,0 literes motor turbós változata, mely már 106 lóerős teljesítménnyel viszi előre a kicsi kocsit. A kisautók osztálya viszont telített, így a biztonság terén szintén jól teljesítő Picantónak több ellenféllel meg kell küzdenie a kategóriában, melyek közül jó alternatíva válhat a már említett Hyundai i10-ből, de a Citröen C3, a Suzuki Swift, továbbá a Honda Jazz szintén a riválisok sorában említhető. A Kia Picanto azonban kifejezetten pozitív fogadtatásban részesült a gyártó fő célpontjának számító európai piacon, míg használt példányai a különféle kereskedésekben örvendenek jó hírnévnek, ez pedig valószínűsíti, hogy a jövőben is a sikeres modellek táborát erősíti majd.