Lancia Delta

Miközben a gyártó a motorsport által a kompaktautók fejlesztésében vállalt kötelezettséget, jellemzően kisebb lendületet ígért a közúti modellek értékesítésében, ám az olasz Lancia az 1979-es évet követően a Lancia Delta modelljével egy másik utat választott. Ezekben az években a Lancia a Fiat anyavállalatnál egy sportmodell szerepet is betöltött, ám ezt a testvérvállalat, az Alfa Romeo csak később hagyta jóvá. Az 1990-es évek kezdetéig a Lancia versenycsapat a Delta ralli sikereit gyűjtötte be, a Lancia Delta legfőképpen így a sportorientált vásárlók körében jelent meg. A Lancia profitált a Delta versenyzési sikereiből is, aminek köszönhetően a cég megkezdte a sportos közúti változatok gyártását, mint a Lancia Delta Integrale, az Evoluzione vagy az összkerékmeghajtású Delta HF modellek, és egy elsőkerék-meghajtású turbó változat is helyet kapott a programban. A második generációs Lancia Delta célja inkább egy családi modell fejlesztése volt, majd 2009-ben egy tejesen új életmód szedán változattal jelentek meg.

A Lancia Delta első generációja (1979-1993)

A Lancia Delta első modelljét 1979-ben vezették piacra, mégpedig ötajtós szedán modellként. Dizájnjáért az olasz dizájner, Giorgio Giugiaro felelt, aki az első VW-Golf modellek mellett olyan legendás modellekért felelt, mint az Alfa Romeo Giulia vagy az olyan exkluzív sportkocsik, mint a Maserati első Quattroporte modellje. A Lancia Delta építési platformjaként a Fiat Ritmo szolgált. Az alapmodellek 55 kW (75 LE) és 63 kW (85 LE) teljesítményre képesek, majd három évvel a piaci bevezetést követően az első nagyobb teljesítményű modellek is megjelentek, mint a Lancia Delta GT, melyek csaknem 79 kW (108 LE) teljesítményre képesek. A csúcsmodell a Lancia Delta HF Turbo változat, mely 1,6 literes motorral 96 kW (131 LE) teljesítményre képes, majd 1986-ban bemutattak egy összkerékmeghajtású 2,0 lliteres verziót, mely 136 kW (185 LE) teljesítményre képes. Ugyanezzel a motorral 1987-ben bemutatták a Delta HF Integrale modelljét. 1991-ben az olaszok a Delta Integrale Evoluzione modelljével bemutattak egy erősebb, 158 kW (215 LE) teljesítményű verziót.

A Lancia Delta második generációja (1993-1999)

A Delta Lancia 1993-as második generációjának bemutatásával a Lancia visszavonult a ralli sportból. A Delta kompakt szedánjának hagyománya, a dinamikus motor koncepciója egészen 1999 végéig folytatódott a gyártásban. A Delta kis 1,6 literes és 1,8 literes motorjai akár 102 kW (130 LE) teljesítményre is képesek, ám emellett a csúcsmodell turbófeltöltéses HF modell és a Delta Evoluzione 2,0 literes motorja akár 142 kW (193 LE) teljesítményre is képes. Ebben a generációban először volt kapható a Lancia Delta turbódízel változatban, 66 kW (90 LE) teljesítménnyel.

A Lancia Delta 2009-ben életmód modellként új kiadást élt meg

Tíz évvel a második generációt követően és harminc évvel az első Lancia Delta bemutatását követően a sorozat 2009-ben életmód autóként egy új kiadást élt meg. A Delta harmadik generációja ötajtós szedánként érkezett a piacra, melyet elegáns, nagy üvegfelületek uralnak, főként a tető és hátsó rész kialakítását illetően, és átvette a tipikus Lancia tervezési formákat is, mint például a függőleges hátsó lámpák, valamint a magas trapéz alakú hűtőrács. A Lancia Delta modelljét két benzines és három dízeles változatban kínálták. A biturbó csúcsmodell a dízeleseknél 140 kW (190 LE) teljesítményre volt képes, fogyasztása pedig 5,7 liter kombinált (149 g/km CO2). A leggazdaságosabb dízel 1,6 literes hengerűrtartalommal 88 kW (120 LE) teljesítményre volt képes és félautomata sebességváltójával átlagosan 4,6 liter üzemanyagot (120 g/km CO2) fogyasztott. Minden dízelmotor megfelel az Euro5 szabványnak. A Lancia Delta benzinesként két 1,4 literes motorral, 88 kW (120 LE) és 110 kW (150 LE) teljesítménnyel kapott helyet a programban.