Ha valakinek az újdonság erejével hat a szó, tegyük már az elején tisztába: a lízingelés – nem csak autók esetében, tehát például lakásoknál, ingatlanoknál is – egy olyan konstrukciót, szerződésfajtát takar, ahol a lízingbe adó megvásárolja az adott lízingtárgyat (jelen esetben például egy autót), amit a lízingbe vevő használni szeretne, és a lízingbe adó egy meghatározott lízingdíj ellenében (általában a vételi ár a kamatokkal együtt) átengedi a tárgy használatának a jogát. Egy gépkocsi vásárlásának az esetében ez például úgy néz ki, hogy a forgalmi engedélyt odaadja a lízingbe adó az ügyfelének, míg a törzskönyvet magánál tartja. Amint az összes szükséges lízingdíjat kifizeti a lízingbe vevő, magyarul a futamidő lejárta után a tárgy automatikusan az ő tulajdona lesz, vagy egy általa választott harmadik személyé, ez már csak rajta múlik. A lízing angol nyelvterületeken ennél sokkal tágabb értelmezést tesz lehetővé, viszont Magyarországon leginkább ebben az értelemben terjedt el a szó, fókuszáljunk most tehát erre.
Alapvető különbség a hitelhez képest, hogy míg a hitelnél a szóban forgó tárgy rögtön a vásárló tulajdonába kerül, a lízingnél ez nem így van. A vevő (a lízingbe vevő) ennél a konstrukciónál sokkal inkább egy bérlőre hasonlít, tehát a szükséges díjak megfizetéséig igazából csak bérli a lízing tárgyát. A lízingnek különböző fajtái vannak: pénzügyi lízing (zártvégű vagy nyíltvégű), operatív lízing, allízing, határon átnyúló lízing, szállítói lízing, teljes körű szolgáltatás és visszlízing. Mi most nem fogunk egyesével végigmenni a lízing különböző típusain, aki szeretné, és érdekesnek találja ezt a finanszírozási formát, úgyis szabadon utánajárhat az interneten, mi ebben a cikkben fókuszáljunk inkább további alapvető kifejezésekre, melyekkel a lízinggel kapcsolatban találkozhatunk, és arra, hogy ezt érdemes-e választani vagy esetleg a hitelt.
Nyílt végű pénzügyi lízingről beszélünk, ha csupán a törlesztőrészletek ÁFA-kulcsa igényelhető vissza, és részletekben. A nyílt végű pénzügyi lízingnél az ügyfél nem lesz automatikusan tulajdonos, csakis akkor, ha ezt egy adásvételi szerződésben rögzítik a felek. Zárt végű pénzügyi lízing esetében az ÁFA egy összegben visszaigényelhető, de a tulajdonszerzési illetéket a futamidő elején kell rendezni.
Ha a lízingről olvasunk, gyakran előkerül az a szó is, hogy lízingátvállalás. Ez a kifejezés ismerős lehet annak, aki legalább már egyszer felment egy használtautós weboldalra, ugyanis az autóvásárlók körében egy szélesen elterjedt módszerről van szó. Túl sok magyaráznivaló nincs rajta, gyakorlatilag a neve elmond róla mindent: egy új lízingbe vevő kerül a képbe (tehát például az eredeti lízingbe vevő túl akar adni gépjárművén), aki átvállalja a költségek fizetését a továbbiakban, de ebben az esetben általában új szerződést köt a lízingbe adó az újdonsült lízingbe vevővel, és így folytatódik tovább a folyamat. A lízingdíj az a meghatározott összeg, amit a lízingbe vevőnek havonta vagy negyedévente (ahogy a szerződésben meg van határozva) fizetnie kell. A bruttó lízingdíj alatt gyakorlatilag a teljes vételárat értjük, tehát az induló lízingdíjat és az utána következő havi vagy negyedéves lízingdíjat az áfával együtt, míg a nettó lízingdíj ennek az összegnek az áfa nélküli formája.
Hitel vagy lízing? Ez itt a kérdés
Mivel a lízing egy rendkívül elterjedt kifejezés, bízunk abban, hogy tovább nem is kell magyaráznunk, miről van szó, nézzük meg inkább közelebbről a legfontosabb kérdést, amin épp sok potenciális autóvásárló agyal: hitelt vagy lízinget érdemes egy használt autó vásárlásakor választani? Természetesen ez minden esetben az egyéntől és az ő preferenciáitól függ, tehát érdemes személyes tanácsadást kérni valamilyen hitelintézettől vagy szakértőtől. Mindkét konstrukciónak megvannak a maga előnyei és hátrányai.
Mint azt jól láthatjuk, a legnagyobb különbség a lízing és a hitel között maga a tulajdonos személye. Az operatív lízing kivételével a többi lízingfajtánál a tulajdon joga csak a szerződés lejárta után illeti meg a potenciális autóvásárlót. Az operatív lízing esetében ugyanis azt láthatjuk, hogy a lízingbe vevő csak egy bizonyos használati jogot fizet meg, de a szerződés végével a szóban forgó tárgyat ugyanúgy visszaszolgáltatja a lízingbe adónak (például a banknak). A vevő szempontjából óriási előny lehet például a hitellel szemben a minimális önerő. Míg hitel esetében ezek az összegek elég nagyra tudnak rúgni, a legtöbb lízingkonstrukció esetén ezek az összegek elég minimálisak. További előnyként említhető a hitellel szemben, hogy a díja magával a tárgy használatával is kitermelhető, és egyébként ezek a díjak elég rugalmasak tudnak lenni. Sokszor szokták emlegetni azt is, hogy az elbírálási folyamat sokkal rövidebb, mint a hitel esetében, tehát ezt is írhatjuk a lízing javára. Nem ritka, hogy az elbírálás kérése után már 24 órával választ kapunk, hogy jogosultak vagyunk-e az adott lízingtípusra. Jellemző továbbá a lízingek esetében, hogy egy banki hitellel ellentétben sokkal toleránsabbak az elkésett fizetésekkel és egyéb problémákkal kapcsolatban.
Azonban nem csak ezektől függ az, hogy ki melyik konstrukciót fogja választani, autóra hitelt például magánszemély vehet csak fel, míg a lízinget vállalkozások is választhatják. Összességében viszont elmondható, hogy a lízing egy viszonylag kedvező szerződéstípus, ha anyagilag épp nem állunk elég jól ahhoz, hogy az autót, amelyet kinéztünk és amelybe beleszerettük, megvehessük. Egyénenként eltér azonban, hogy kinek melyik a legmegfelelőbb módszer a törlesztésre, így autóvásárlás előtt mindenképp kérjen időpontot bankjánál tanácsadásra, hogy kiderítse, ön számára a hitel vagy a lízing a legjobb megoldás. Aki pedig már döntött, és teljesen biztos abban, hogy neki ez a megfelelő finanszírozási mód, ajánlatos egy internetes keresőbe bepötyögni, hogy lízing kalkulátor, így könnyedén ki lehet számolni a fizetendő havi költségeket és a további járulékokat.
