Akár lakott területen kívül van az ember, akár a korlátozott látási viszonyok nehezítik meg a vezetés élményét, lámpákat szinte mindig használunk a mindennapi használat során. A KRESZ öt egymástól eltérő típusú lámpatestet különböztet meg a gépjárműben: beszélhetünk olyan lámpákról, melyek a jármű aktuális helyzetéről, mozgásáról és haladási irányáról tájékoztatnak, ide soroljuk például a féklámpákat, az irány- és az oldaljelző lámpákat, a helyzetjelző fényeket és a tolatásjelző lámpákat is. Ezen kívül vannak olyan lámpák, amelyek ellenőrzési funkciókat látnak el, ilyen például a műszerfal világítása vagy a rendszertábla világítása. A harmadik nagy csoport, a kényelmi funkciókra használt lámpák közé tartoznak a beltéri világítótestek, és persze ne feledkezzünk meg azokról a fényekről sem, amelyek a dizájn miatt vannak jelen, tehát például az autó alján végigvezetett neoncsík, amelyet egy számítógépes játékokon nevelkedett olvasónak sem kell bemutatni. A ködlámpák a gépjármű haladását segítő lámpák csoportjába tartoznak, a fényszórók és a parkoló lámpák mellett. Általában külön lehet a kapcsolókat az autó belsejében megtalálni, a legtöbb esetben nem a szokásos lámpás „pöcökkel” lehet ki- és bekapcsolni őket, hanem egy elforgatható kapcsoló szokott lenni a műszerfal egy másik részén.
Sajnos nem beszélnek eleget manapság arról, hogyan kell helyesen használni a ködlámpákat, pedig hihetetlenül fontos lenne, hiszen a rossz használat komoly baleseteket okozhat. Természetesen a ködlámpa egyrészt nagyon hasznos dolog tud lenni, hiszen – a nevéből adódóan többek között köd esetén – rendkívüli mértékben meg tudja könnyíteni a tájékozódást, másrészt viszont van egy negatív oldala is, melyet gyakran felrónak neki: a szemből jövő autóst elvakíthatja, akinek ez nagyon zavaró lehet. Ezt valószínűleg alátámasztaná bárki, aki ismeri ezt a kellemesnek közel sem nevezhető élményt. Az alábbiakban néhány sort szentelünk a ködlámpa használatának jogszabályaira, majd kitérünk az etikettjére is, hogy ezáltal biztonságosabbak legyenek az utak, és mások számára is könnyebbé tegyük az utat.
Milyen jogszabályok vonatkoznak a ködlámpa használatára?
A ködlámpa használatára vonatkozóan csak picit zavaros értelmezésekre lehet támaszkodni, hiszen kicsit ellentmondásos egymással a KRESZ és egy KÖHÉM-rendelet, ez az ellentét áll a legtöbb ködlámpával kapcsolatos vitának a középpontjában. Nem áll módunkban ebben a kérdésben igazságot tenni, a legjobb, ha mindkét értelmezést alaposan áttanulmányozzuk. A KRESZ által előírt rendelkezés szerint ködfényszórót és hátsó ködlámpát a tompított- vagy távolsági fényszóró kiegészítéseként vagy helyett csak akkor lehet használni, ha ezt a látási viszonyok is indokolják. Emellett meg kell említenünk a KÖHÉM által alkotott rendeletet is, mely úgy írja le, hogy első ködfényszórót köd, hóesés, felhőszakadás vagy porfelhők esetén kellene használni, a hátsó ködfényszóró lámpát pedig kizárólag sűrű köd esetén ajánlott bekapcsolni. Ezekből látható az is, hogy az első ködlámpák célja az, hogy maga a sofőr jobban lásson, a hátsó ködlámpa pedig arra szolgál, hogy köd esetén a hátulról érkező autós is könnyen fel tudja mérni az autók közti távolságot: látni és látva lenni – foglalhatnánk össze másképpen. A legfontosabb viszont talán az, hogy a KRESZ semmilyen helyzetben sem teszi kötelezővé a ködlámpa használatát, nehéz ügy is lenne, hiszen nem minden autón található meg ez a sok esetben rendkívül hasznos kiegészítő.
Az illem a lényeg... no meg a biztonság
A másik lényegi része a ködlámpa használatának maga a módja, hiszen az illemszabályokat az utakon is követni kell annak érdekében, hogy biztonságosabban közlekedhessünk. Csupán a tényeket kell figyelembe venni, melyek a következők: a ködfényszórónak nagyobb a fényereje, mint a tompítottnak, de alacsonyabban helyezkedik el, közelebb van a talajhoz, a hátsó ködlámpának sokkal nagyobb a fénye, mint a helyzetjelzőé, sőt, akár a féklámpánál is erősebb. Ki kell emelnünk azt is, hogy ráadásul a sofőr szemmagasságában van, tehát elég nehezen tudja a hátulról érkező autós a figyelmét elterelni róla. Így mindenki számára világosnak kéne lennie, hogy használata tényleg csak akkor mondható ideálisnak, ha a látási körülmények nem megfelelőek, egy álló autó bekapcsolt ködlámpája például elég zavaró tud lenni az arra elhaladók számára. Érdemes úgy használni, hogy csak akkor legyenek bekapcsolva, ha muszáj, és csak ameddig muszáj, például, ha esik a hó, ha nagy köd van, vagy esetleg másféle szélsőséges időjárás nehezíti meg utunkat. Amint a látási viszonyok javultak, kapcsoljuk is ki, így segítsük a mögöttünk haladót és a szemből elhaladó autókat is. Használata a fentebb említett két esetben, tehát normális körülmények között és álló helyzetben határozottan tilos, de akkor sem javasolt, ha lassú sebességgel, dugóban halad az ember, de célszerű lakott területen belül is kikapcsolva hagyni.
A ködfényszórót, mint azt már említettük, csak és kizárólag addig szabad használni, amíg a korlátozott látási viszonyok fennállnak. Amint közel kerülünk egy autóhoz, a körülöttünk lévő autókra támaszkodva könnyen lehet navigálni, tehát a ködlámpát is azonnal le kell kapcsolni, mert minden sofőr rémálma az, ha elvakítják reflektorral, melytől ez az élmény sem sokban különbözik. Egy esetleges, rendőr által kiszabott büntetést vagy a szemből jövő autós villogó reflektorpárját úgy a legegyszerűbb elkerülni, ha csak akkor használjuk a ködlámpát, ha úgy mérjük fel, hogy az adott esetben az többet segít, mint árt másokon.
Bár megoszlanak a vélemények az autósok között arról, hogy mennyire tud hasznos lenni az első ködfényszóró, és tény, hogy rengetegen vannak, akik nem tudják azt helyesen használni, mégis vannak olyan szélsőséges helyzetek, amikor kapóra jöhet egy pár extra „szempár”. A lényeg az, hogy minden a lehető legnagyobb biztonságban történjen, más sofőröket is szem előtt tartva. Mindig önmagunk és mások biztonságát tartsuk szem előtt, nem gond egyáltalán, ha kicsit lassabban kell haladni a rossz időjárási körülmények miatt.
