Elég egy észre nem vett nagyobb kátyú vagy padka, esetleg rendszeresen használt rossz minőségű utak, és máris ott a megoldásra váró probléma: az eldeformálódott, repedt, vagy „csak” horzsolt felni. Ilyenkor gépjárművünk kisebb horpadás vagy repedés esetén is veszít stabilitásából, és mi is észrevesszük a szabályszerűtlen gurulást, amit nem biztos, hogy a futómű okoz.
Az autófelni
A felni lényegében a kerék legfontosabb része, úgymond a „csontváza”. A felni a kerékagyra van felfogatva, a megfelelő működéshez pedig hibátlannak kell lennie. Erre kerül rá a gumi, és többnyire a dísztárcsa. A jó működés elengedhetetlen feltétele a felni körkörös alakjának szabályossága és hibátlan, horpadástól mentes állapota. Esztétikai okokból a külső felületen lévő karc vagy rozsda is fontos szempontnak számít. A felniknek két elterjedtebb, híresebb típusa van. Az egyik a hagyományos acélfelni. Stabil, erős, és ellátja a feladatát, viszont a többség nem annyira esztétikus önmagában (tisztelet a kivételnek), ezért gyakran tesznek rá dísztárcsát. A dísztárcsa jelentős funkciót nem tölt be, csupán eltakarja a felnit és a csavarokat. Sok gyártó rögtön gyári márkát és kialakítást viselő dísztárcsával szereli fel a futószalagról kigurult autókat. Az acélfelni egyik rossz tulajdonsága, hogy kevésbé ellenálló a korrózióval szemben, és nehezebb is. A másik nagy csoport az alumínium felni. Az alufelni könnyű és nagyon esztétikus, viszont jóval drágább. A szépen kialakított, igényes alufelnire sokszor nem is tesznek dísztárcsát, mert önmagában is igényes és vonzó látványt nyújt. A felniket nemcsak anyagukban, de méretükben is megkülönböztetik, amely vonatkozik az átmérőre és a szélességre egyaránt. Ha felnit vagy gumit vásárolunk, illetve javíttatunk, akkor érdemes ellenőrizni, vagy megérdeklődni ezeket a méreteket.
Mikor érdemes javítani a felnit?
Az autónkat és az utat a kerék kapcsolja össze egymással, így normális használat közben az kapja a legnagyobb terhelést. Habár a felnin lévő gumi egyik fő feladata a felni közvetlenül az úttal történő érintkezésének gátlása, valamint a felnire ható ütés csillapítása, azért nagyobb kátyúknál és rossz úton való vezetésnél érződik ezek hatása, és a felni is gyorsabban kophat. A felni meghibásodása funkcionális vagy esztétikus jellegű is lehet. Funkcionális meghibásodásnál a felni elveszíti kör alakú oldalnézetes formáját, ilyenkor horpad vagy reped. Ezeket okozhatja ütés vagy egyéb terhelés. Ilyenkor illik elvinni az autót, vagy legalább a felniket egy szerelőhöz, hiszen nemcsak kényelmetlen lesz az utazás, de balesetveszélyes is: a felni a sérülést követően elveszíti gyári strapabírását. A sérült felni továbbá károkat tud okozni a futómű rendszerében is, aminek a javíttatása már komolyabb összegekkel jár. Esztétikai sérülés esetén ugyan nem lesz komolyabb mértékben hibás, illetve balesetveszélyes, de külsőre igen csúnya látvány tud lenni egy dísztárcsa nélküli, karcos, kopott felni. Ha a gyári festék lekopik, vagy csak sérül, az utat nyit a korróziónak, és végül a rozsda fogja okozni a károkat. A felni akkor is meghibásodhat, ha rosszul méretezett példányokat választunk az autónkra, és nem bírják a kellő nyomást, terhelést vagy ütődést. Tehát ha az autó rázkódik, vagy más rendellenességet tapasztalunk, érdemes elvinni egy szakszervizbe, ahol megállapítják és megszüntetik a problémát.
A felni javítása
A felni javítása (habár nagy odafigyelést és kellő rutint igényel) nem egy borzalmasan hosszú művelet. Elsőnek, miután a tulajdonos vagy egy szervizes észlelte a felniben a hibát, el kell vinni azt egy javítással foglalkozó céghez, ahol egyeztetés után nekilátnak a munkának. Az első fázis a felni körkörösségének ellenőrzése, amikor a felnit egy tengely körül forgó szerkezetre helyezik, melyen egy állítható érintkező található. A kerék pörgetés közben az esetleges horpadásnál ütközik, és olykor megáll, majd ezeken a pontokon krétával megjelölik, így tudni lehet az elváltozás helyeit. Ha elkészült a horpadási diagnosztika, akkor a felni egy hidraulikus présgépbe kerül, ahol különböző fémdarabok segítségével állítják helyre az eldeformálódott, horpadt felnit. Ha repedés, horzsolás vagy rosszabb esetben törés van a felnin, akkor azt finomhegesztéssel küszöbölik ki. Itt nagyon fontos, hogy az anyag ne hevüljön túl, mert az tönkreteszi a felnit. Ilyen esetben, vagy menthetetlen törésnél a felnit nem lehet megmenteni, ekkor tehát újat kell venni. Ezek a folyamatok azok, amelyek különösen nagy tapasztalatot és szaktudást igényelnek a tökéletes munka elvégzése érdekében. Ha sikerült meghegeszteni a repedt felületet, akkor nem köszörüléssel, hanem esztergálással állítják vissza a felni gyári alakját. Miután a felni visszanyerte megfelelő formáját, következhet a kisebb karcok helyreállítása. Ezeket az apró sérüléseket csiszolással és polírozással szokták helyrehozni. Ennek a műveletsornak elsősorban esztétikai szerepe van. Ha a felni elnyerte a tükörsima felületet, akkor érdemes lakkozni, festeni, és az eredmény magáért fog beszélni.
Sajnos komplikáltabb esetek is akadhatnak. Ha nagyobb a repedés, akkor megesik, hogy a felni menthetetlen. Továbbá, ha a küllő vagy az agyrész sérült, azt a legtöbb szakember rendszerint nem vállalja el, de nem is érdemes vele bíbelődni, hiszen ezeken az érzékeny pontokon nagyobb lesz a hibalehetőség, és rövidebb az élettartam, erre pedig tapasztalt szakember nem vállal garanciát. Az alumíniumból készült felnik ugyan szebbek és könnyebbek, de nem bírják annyira a gyűrődést. Ezek könnyebb, puhább anyagból készülnek, tehát nehezebben tűrik az elváltozást, elfáradhatnak, hegesztésnél pedig jobban felhevülnek. Hivatalosan csak az a műhely végezhet felnijavítást és -felújítást, amely rendelkezik a Közlekedési Főfelügyelet engedélyével. Vannak persze, akik ezen engedély, illetve az előbb felsorolt infrastruktúra és szaktudás hiányában vágnak bele a felnik javításába.
A házi műhelyek többségével az a probléma, hogy a legtöbb esetben nem rendelkeznek a megfelelő felszereléssel, és ehhez köthetően a kellő tudással sem. Ilyenkor a diagnosztikai padot felváltja az összehasonlítás vagy a szemrevételezés, a présgépet a kalapács, az esztergagépet pedig a sarokcsiszoló, a maga köszörűkorongjával. Természetesen a polírozási, fényezési és festési folyamatokhoz nem szükséges kiemelkedően nagy infrastruktúra, de az ilyen jellegű hibáknál is érdemesebb a felnit inkább műhelybe vinni, mert árban nem olyan drága a művelet, cserébe viszont a kellő szaktudást és a profi szerszámok használatát nyújtja.
