Fontos, hogy ezt úgy kell tudniuk megtenni, hogy a gépjármű ne veszítse el a stabilitását a folyamat közben.
A fékek típusai
A fékeknek különféle típusai vannak, a leggyakrabban használt megoldásban a jármű mozgási energiáját a fék hőenergiává alakítja. Ilyenkor az egymáshoz szorított alkatrészek közötti súrlódás emészti fel a mozgás energiáját, s lassítja le a járművet.
Az elektromos autókban használt fékezési megoldás az elektromos fék, ahol nem érnek egymáshoz a fékezésben részt vevő alkatrészek, hanem a generátor fékezi le a jármű haladását. Ez esetben nincs hő formájában fellépő energiaveszteség, s a fékezéskor felszabaduló energiamennyiség visszatáplálható a rendszerbe.
A folyadékféknél a fékezésben részt vevő elemek között folyadék van, a motorféknél pedig a gépjármű fékezésében a motor vesz részt.
A kézifék működése alapján eltér a fent említett üzemi fékmegoldásoktól, s rögzítőféknek is nevezik. Ilyenkor a fék a járművet álló helyzetben rögzíti, a legtöbb esetben a hátsó kerekeket és az üzemi féket felhasználva. A leggyakoribb megoldásnál a dobfékkel működik együtt, a tárcsaféknél kiegészítő alkatrészek szükségesek hozzá.
Általában egy kar hozza működésbe a rögzítőféket, egy bovden megfeszítésével. A hagyományos kézifékkar behúzásakor a rendszer kattogó hangot ad, ahogy a kar az egymás utáni fokozatokon átjut. Kioldáskor be kell nyomni a rajta található gombot, majd teljesen lenyomni.
Ez a bovdenes kézifék nem tartalmaz elektromos alkatrészeket, így akkor is működik, ha az autóra nincs ráadva a gyújtás, vagy nincs benne akkumulátor. Leggyengébb eleme maga a fémszál, amely a folyamatos használattól megnyúlhat, vagy elszakadhat, ekkor cserére szorul. A kézifék - működése alapján - az egyik legegyszerűbb fékezési megoldás.
A fékfolyadék
A fékfolyadékot gyakran nevezi a köznyelv fékolajnak, pedig semmilyen köze sincs sem az ásványi, sem a szintetikus olajokhoz. Az üzemi fékrendszert tölti ki, s mivel összenyomhatatlan, ezért az autó vezetője által a fékpedálra gyakorolt nyomást adja át a fékberendezésnek.
A folyadékként felhasznált polietilén-glikol a rendszer zártságától függően előbb vagy utóbb vizet zár magába, ezáltal a minősége romlik. Az ilyen fékfolyadék a víznél alacsonyabb hőfokon kezd el felforrni, s a víz mennyiségétől függően fékezéskor jelentősen felmelegedhet. A melegebb fékfolyadéknak rosszabb a fékhatása.
Hosszabb ideig lejtőn haladva a jó minőségű fékfolyadéknak bírnia kell a folyamatos fékezést, de ha a folyadék már öreg, s vízzel telített, akkor a folyamatos hőhatástól felforrhat. A kialakuló gáz a folyadékkal ellentétben összenyomható, ilyenkor a fékpedál beeshet, s a fékhatás teljesen eltűnhet. Kiemelten fontos tehát a fékfolyadék rendszeres ellenőrzése, különösen pedig akkor, amikor az autós hegyes-völgyes vidéken használja a gépjárművét.
